Mikor és miért kezdtél el pályázatokat benyújtani a franciaországi 1% művészeti projektekre? Összhangban van ez a művészi tevékenységeddel?
Franciaországban a köztéri művészeti projektekkel kapcsolatban ez egy három részből álló eljárás. Először be kell nyújtani a pályázatot, majd ha beválogattak, akkor prezentálni kell a projektet (ezért az utolsó részért honorárium jár, akkor is, ha a projekted nem nyer). Az első nyilvános művészeti projektemre Vitry-sur-Seine városától kaptam pályázati felhívást (két másik művésszel együtt). Az ottani eljárás többé-kevésbé kötelezi az ingatlanfejlesztőket a nyilvános művészeti projektek finanszírozására amennyiben a településen kívánnak építkezni. Itt nem szükséges nyílt pályázatot kiírni, mint az 1% művészeti projektek esetében minden 20.000 eurós költségvetést meghaladó államilag finanszírozott épület számára, bár a zsűri tagjai közt szerepelnek elismert „kortárs művészeti szakértők” csakúgy, mint a helyi önkormányzat, illetve az ingatlanfejlesztők képviselői. Ezen a pályázaton nyertem, majd más 1% -os projektekre is beválogattak nyílt pályázati felhívások során.
A művészi gyakorlatom a 20. század egészében végbemenő formai absztrakció átalakulását vizsgálja egy, a fogyasztók számára érthető általános nyelvvé. A városok saját brandjének megalkotása érdekel, melyet a helyre jellemző piktogramok repertoárjára alapozok. Képzeletbeli reklámkampányokat folytatok, amelyek a kommunikációs szakemberek módszereivel játszanak. Tehát a művészetem elég közel áll ahhoz, amit a köztéri művészeti projektektől elvárnak: valami, ami helyspecifikus, figyelembe veszi a pályázat kikötéseit, kiemeli azt, ami van, valamint összhangban áll az építészeti és szociális környezetével. Szeretem ezeket a munkákat, mert lehetőséget nyújtanak arra, hogy nagy költségvetésből hozzak létre valami maradandót, ami párbeszédbe lép a nyilvános térrel. A munkám nagy része ennek a fajta párbeszédnek a szimulálásáról szól, vagy egy tiszavirág életű környezet megteremtéséről. Csak olyan projektekre nyújtok be pályázatot, ami összhangban van azzal, amit csinálok. Ha monumentális szobor vagy vílágító mű elkészítésére van lehetőség, akkor valószínűleg úgysem fognak beválogatni.
Milyen benyomásaid vannak a franciaországi 1% rendszerével kapcsolatban?
Mivel a műkereskedelem magánpiaca Franciaországban gyenge, és mindig is az volt, így az 1%-ot jó módszernek tartom a művészek támogatására és hasznos, esztétikus kortárs művészeti alkotások létrehozására a nagyközönség számára. A fogyasztók figyelembe vétele mellett egyfajta oktatói szándék szinte kötelező, ha a mű iskolai környezetbe kerül (mint ahogy ez gyakran történik). Azt hiszem ez a rendszer jól példázza Franciaország elköteleződését amellett, hogy a kultúra mindenkié. A válogatási eljárás nem hagy teret a kisebb korrupciónak (például hogy egy polgármester ragaszkodjon ahhoz, hogy az unokahúgának fizessen helyes kis akvarell-képek pingálásáért). A zsűrik kiegyensúlyozottak és általában a felhasználók képviselőiből (pl. az iskola, vagy a sportközpont igazgatója), helyi politikusokból, az építészből, egy kortárs művészeti szakértőből (a közalkalmazottak regionális szervezetétől), és egy művészszervezet képviselőjéből állnak össze, aki biztosítja, hogy minden az eljárási rend szerint történjen.
A nyílt pályázati felhívás ugyanaz az összes 1%-os projekteket kínáló struktúrában?
Csakis az állami finanszírozású épületekre kell nyílt pályázatot kiírni; a kisebb költségvetésű (20.000 euró alatti) és magántőkéből finanszírozott épületek esetében nem kötelező. Ezeknél a regionális kortárs művészeti szakemberek jelölnek ki egy művészt aki benyújt egy projektet, vagy több művészt, akik egymással versenyeznek. Amennyire én tudom, csak művészeti szakemberek kérhetnek fel művészeket közvetlenül, a politikusok, a felhasználók képviselői vagy az építészek nem.
Szerinted ez a művészek megélhetésének egy módja lehet a jövőben?
Mivel a gazdasági válság miatt a műkereskedelem hanyatlóban van, így egyre több művész ad be pályázatot ezekre a projektekre. Némely művészek ebből élnek. Másokat gyakran beválogatnak, azonban ha csak ritkán nyerik meg ezeket a pályázatokat, akkor elvesztik kedvüket – a kapott honorárium nem igazán fedezi a befektetett munkát és érzelmi potenciált, ha csak néha nem kerülsz ki győztesként. Minthogy Franciaországban a művészek intézményi támogatása alkalmasint jelentősebb, mint a kereskedelem, ezért sok ismert és elismert művész nem is készít eladható alkotásokat. Számukra ezek a pályázatok egyfajta egzisztenciális lehetőséget jelentenek.
Már elég régóta léteznek ilyen 1%-os projektek. Nem messze onnan, ahol lakom Párizsban egy 1930-ban épült iskolának gyönyörű, La Fontaine fabuláit illusztráló kovácsoltvas kapuja van. Vitry-sur-Seine is tele van köztéri alkotásokkal, köztük Sonja Delaunay egyes műveivel. Szerintem ez a rendszer azon művészek számára működik, akiknek a művei projekt-központúak és helyspecifikusak. Nem mindenki képes alkalmazkodni a külső megkötésekhez.
Neked, mint művésznek kellett-e valaha építészeti vagy személyes problémákkal szembesülnöd?
Az építészek elég érzékenyek tudnak lenni arra, ha betolakodsz az általuk létrehozott környezetbe. Emiatt olykor a finanszírozó testületek jobban szeretik kihagyni őket a döntési folyamatból. Nekem ebből még soha nem volt problémám, mivel én együttműködök az építészettel és nem ellene. Bajok akkor adódhatnak, ha a finanszírozó testület (helyi önkormányzat) elégedetlen az összes benyújtott projekttel, vagy visszautasítja azt, amit a zsűri többsége választott. Persze jogukban áll visszavonni a pályázatot, ez esetben nincs nyertes és a művészek csak a részvételért járó honoráriumot kapják meg.
Volt-e művészet-közvetítés a munkád kapcsán annak befejezése után, vagy akár előtte? Ha volt, akkor ez hogy zajlott? Számodra kielégítő volt-e?
Ez a feladat a művészre van bízva, és általában a javaslatok részét képezi, de alapvetően projektfüggő. Én mindig szervezek ilyesmit ha iskoláról van szó, és úgy gondolom, hogy ez elvárható. (bár a zsűri számára nem döntő fontosságú). Az első nyilvános művészeti projektemmel egy időben volt egy kiállításom a városi galériában, ami ugyanaznap nyílt, mint amikor a nyilvános műalkotásom kikerült a szociális lakások homlokzatára. Aznap két workshopot tartottam gyerekeknek: egyet a galériában és egyet a szociális lakások lakóinak nyitóünnepségén és megjelent egy olyan katalógus, amely általában a művészetemet és konkrétan ezt a nyilvános alkotásomat elemezte.
A sportközpont esetében nem foglaltam bele ilyesmit az indítványomba, és a kommunikációs ügyosztály sem tett semmit annak érdekében, hogy elmagyarázza a művemet a felhasználóknak. Reméltem, hogy a piktogramok, melyeket az összes épület számára terveztem a hely brandingjének eszközei lesznek, ám az ő érdeklődésük valahol útközben elveszett. Ezzel kapcsolatban nincs nagyon mit tenni.
Kérlek, írj nekem pár gondolatot a köztéri művészeről!
A legtöbb ember számára egy nyilvános műtárgy az iskolájában, munkahelyén vagy a városi környezetében jelenti a legközelebbi kapcsolatát a kortárs művészettel. Az 1% projektek sokféle formát ölthetnek. Zeneszerzők az iskolacsengő helyettesítésére komponáltak zenét. Művészek terveztek étkészletet menzák számára. És rengeteg projekt pusztán költői találmány, ami felkelti az emberek érdeklődését és szépsége által jobbá teszi életüket.
Nevezd meg nekem az 1% projektjeidet, és add meg a linkjeiket is!
Három nyilvános művészeti projektem volt:
- zománcpanelek egy lakópark homlokzatára, Vitry-sur-Seine
- egy teljeskörú projekt az INSEP, Francia Nemzeti Sport Intézet számára, mely áll egy zománcpanel-falból és nagyméretű, a sport-komplexumok piktogramjaival ellátott, az utakon elhelyezett jelekből utóbbiak majd a Google Earthön is láthatóak
- a bourge-i Velodrom homlokzata
A honlapomon megtekinthetőek az ezekhez a projektek is:
http://heidiwood.net/home.php?sn=on&lg=eng&id=11
fordítás: Vámos Anna Barbara
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése